�BEL

Elhunyt 2004 tavasz�n.

"Kedves �va!

Tal�n eml�kszel r�m, �n vagyok a T�cs�k. �bel bar�tja. B�r csak egyszer tal�lkoztunk.

Most hallottam, mi t�rt�nt. Daisy soha nem olvassa az SMS-eket (igaz, nem is nagyon szokott kapni). Anyuk�ja vette �szre, most h�tf�n (m�jus 3-�n), hogy van valami �rva a telefonba, �s d�bbenten olvasta fel nek�nk. Daisy csak �l, �s szomorkodik. Engem is megr�zott a h�r, mert annyira el�zm�ny n�lk�li volt. Nem tudtam, hogy valami baj van. �s m�r k�sz�ltem a ny�rra, hogy megint tal�lkozunk.

Mell�kelten k�ld�m a tavalyi k�peket. �bel ezeken l�tszik a legjobban. (Persze �n is el�g csinos vagyok rajtuk.) Van egy olyan k�p is, ahol szaladunk a hatalmas z�ldben. De az kell nekem. Azut�n meg van egy csom� olyan, amin csak egy halomban vagyunk (tudod, amikor k�rbe-k�rbe ment�nk �s egym�st szagolgattuk). Azokon nem nagyon l�tszik, hogy ki kicsoda, csak Sutyi azonos�that�, mert � fekete.

Persze Nektek biztos rengeteg f�nyk�petek van �belr�l. De �n is szeretn�k adni valamit Neked az eml�keimb�l.

Tudod, �n nagyon sokat k�sz�nhetek �belnek. Mes�ltem is neki, amikor itt volt. Ha � nincs, �n sem vagyok itt. �s ki tudja, kihez ker�ltem volna. Pedig a kiskuty�k nagyon akarnak j� gazd�hoz ker�lni. Amikor sz�l�hely�nk�n ny�lik az ajt�, mindenki kiv�ncsi �s izgatott, hogy ki �rkezik, kit visz el. Daisy �bel miatt j�tt el �rtem. (Az persze, m�r rajtam m�lott, hogy engem v�lasszon!) �s ezt soha nem felejtem el.

A mi �let�nk - emberi m�rc�vel m�rve - r�vid. De a mi szem�nkben az �r�kk�val�s�g. �ppen ez�rt nem mindegy, hogyan t�ltj�k el. Azt Te is tudod, milyen sok kuty�nak rossz a sora. Nagyon kiszolg�ltatottak vagyunk, sok mindent nem tudunk megoldani az ember n�lk�l, r�ad�sul - n�ha m�ltatlanul - nagyon szeretj�k az embert. (Na, az�rt nem mindet.)

�bel szeretett Titeket. J�l �rezte mag�t Veletek. Azt mondta, hogy j� emberek vagytok. (Ezt �n is �reztem, j� szagod van!) �s hidd el, mindig Veled marad. Tudom. Daisy-vel is lej�tt Kakucsra mindegyik bar�tja: Zsuzsi, Csucsu (a k�t puli), �s R�zsi cica, meg a cica-T�cs�k. Sokszor, szinte l�tom �ket. De a szeretet�ket, �s azt a szeretetet, amit Erzsit�l �s Daisy-t�l kaptak, mindig �rzem.

Most egy nagyon fontos dolgot akarok mondani. Felt�tlen�l vegy�l magadhoz egy kis bichont. Daisy azt szokta mondani (j� hallani, legal�bb olyan j�, mint azt, hogy „Jaj, de gy�ny�r� vagy … nagyon szeretlek”), hogy kutya n�lk�l lehet �lni, de nem �rdemes. Tudom, hogy Nektek van m�sik kuty�tok. De hidd el, nagyon fontos, hogy m�g m�s �let�t is bearanyozd. Egy olyan kutyus�t, akit kicsi kora �ta Te nevelsz. Hogy eggyel t�bb kutya sorsa forduljon biztos j�ra. Te �s Szabolcs, ezt m�g sokunknak biztos�tani tudj�tok. Mert Ti j� emberek vagytok.

Szerettem �belt. Nem �gy, ahogy Ti, nem az �n kuty�m volt. Nekem csak kutya-bar�tom. J�t besz�lgett�nk egyszer. �s j� volt egy�tt futni a f�ben. Nem felejtem el soha. De szeretn�m, ha ny�ron �jra elj�nn�tek, �s bemutatn�tok egy kis rokont. �n meg megmutatn�m neki a kertemet. Olyan sz�p. �s elmes�ln�m, milyen volt, amikor �bellel futottunk itt. Lehet, hogy hajland� lenne vel�nk futni. Mert �bel vel�nk lesz. 

Ha b�nt a levelem, k�rlek, dobd el. De rem�lem, hogy nem �gy van, mert hidd el, t�vol �ll t�lem, hogy szomor�tsalak. Nem is tudom soha, mit kell csin�lni, ha valakit gy�sz �r. Az�rt �rok. Mert az olvas�st b�rmikor abba lehet hagyni. �n viszont m�gis elmondtam, amit gondolok.

Kedves �va, �s Szabolcs! Kedves �bel!

Ez a Daisy sz�rny�. �n m�r meg�rtam a levelet, � pedig m�g mindig csak �l, �s a k�peket n�zegetni. Megyek, sz�lok neki. Valakinek a post�ra is el kellene menni. Mindent nem csin�lhatok �n!

B u d a p e s t, 2004. m�jus 4.

                                                                                  Sok szeretettel �s bar�ts�ggal:

                                                                                                 T�cs�k"